Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek (Galata 5:16)

Isten Lelke ma is pont annyira lázító, elméket, szíveket gyújtogató, bátorító és megerősítő, mint annak idején az első Pünkösdkor. Erre nagy szükségünk is van, mert olyan világban élünk, amelyben a testnek döbbenetesen erős kultusza van. Döbbenetes, hogy egyesek mit meg nem tesznek azért, hogy fiatalabbnak nézzenek ki, hogy megfeleljenek az éppen divatos irányzatoknak. A test öltöztetése, kidekorálása, de ilyen-olyan módon történő mesterséges feljavítása is sokak életének a fókusza (bizonyos körökben ez szinte elvárás), amire hatalmas összegeket hajlandóak elkölteni egyesek. És ez még csak a külső. Talán erre még könnyebben legyintünk, hogy minden divatirányzatnak vége szakad egyszer. Az igazán félelmetes az, hogy vannak, akik azzal kampányolnak, hogy alapjoggá váljon a test mindenféle kívánságának a kiélése, mert szerintük ez az igazi szabadság, ez az út a boldogság, a kiteljesedés felé. És ez igaz nemcsak a mindenfajta, olykor a perverzióig fajuló szexuális vágyakra, hanem akár a táplálkozási anomáliákra, vagy – mondjuk ki – az általános ellustulásra is.

Tény, hogy Isten testet alkotott nekünk, ami „anyagában” nem különbözik a föld többi teremtményétől. De emberi méltóságunkat nem ez a romlandó, változó anyag adja, hanem az az isteni többlet, isteni eredetű lélek, az élet lehelete, mely kiemel bennünket a többi teremtmény közül. Az Úr a maga Lelkéből adott az embernek, hogy éljen általa, és így töltse be rendeltetését. De úgy tűnik, hogy nem egyszerű az embernek megőrizni az isteni Lélek jelenlétét. Amikor az emberi lélek kiszakad a Szentháromság Isten erőteréből, amikor a lelkünket nem tölti fel újra és újra az Isten, akkor az emberi lélek lemerül, legyengül, elveszti meghatározó jellegét életünkben. Ellenben a test veszi át a hatalmat, az kezdi el irányítani az embert, annak a vágyai kezdenek diktálni, mindent meghatározni.

Pál nem véletlenül int és kér, hogy Isten gyermekei Lélek szerint éljenek, mert azt szeretné, hogy jó gyümölcsöket teremjen az életünk. Lélek szerint azonban csak az tud élni, aki Isten közelségében él. Csak az, aki Krisztus által megtalálta az utat az atyai házba. Csak az, akinek az életében meghatározó Isten szava, aki folyamatosan keresi a kapcsolatot vele imádságban, mert így újra és újra töltődik általa. Akinek élete élménye, hogy van Megváltója. Akinek az Isten az erőforrása, az nem veszíti el sem a Lélek jelenlétét, sem pedig a lélekjelenlétét. Nem veszíti szem elől mindazt, amire Jézus tanít bennünket, nem felejti a sok áldott ígéretét, sem intéseit. Komolyan véve az Úr szavát, tud nemet mondani még saját testének is, fizikális és lelki késztetéseinek egyaránt, mert nem a testének a rabja, hanem az Úrnak szolgál. Isten megújító Lelke 2000 éve átformálta az apostolokat, hogy életük középpontjában Jézustól kapott küldetésük, az örömhír hirdetése, a misszió álljon. És azt látjuk, hogy mivel a Lélek jelen volt életükben, igyekeztek nem szem elől téveszteni, a legnehezebb körülmények és kihívások között is kitartottak, nem vesztették el a lélekjelenlétüket.

Adja az Úr, hogy mi is megőrizzük a pünkösdi Lelket, azt az erőforrást, mely képessé tesz önmagunkat meghaladni, hiteles, szolgáló, hűséges keresztyénként élni.

Pálfi Zsuzsanna
lelkipásztor