Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! - azt mondja a Seregeknek Ura.
(Zakariás 4:6)

Egyszer a Szél és a Nap meglátott egy utazót, aki roskadozva haladt az úton vastag felhőkabátba burkolódzva. Mindegyikük szívében felébredt a könyörület, a jószándék, hogy segítsenek ennek a szegény vándornak. Meg is állapították egymás között, hogy meg kellene szabadítani a vastag felhőkabáttól. Mivel szólni nem tudtak hozzá, más módon kellett rávenni a vándort, hogy szabaduljon meg a kabátjától. Először a Szél próbálkozott. Az volt a terve, hogy lefújja a terhes kabátot róla. Őrült erővel fújni kezdett, beleadott apait anyait. De minél erősebb lett a Szél, a vándor annál inkább markolta, annál ragaszkodott nehéz kabátjához. Végül szomorúan vette tudomásul a Szél, hogy eredménytelenül próbálkozott. A Nap egész más módszert alkalmazott. Rámosolygott az utazóra és meleg sugaraival elkezdte simogatni az utazót. A fejénél kezdte, aztán a hátát, a mellét, a karjait, a törzsét és lábait is. Addig-addig simogatta, míg az utazónak melege lett, és egy mozdulattal levette magáról a terhes kabátot.

Mi, emberek nagyon gyakran, még amikor jó célra is összpontosítunk, mint Zakariás könyvében Zerubábel (a főpappal a templom újjáépítésén munkálkodik), gyakran rossz eszközöket vagy módszereket választunk a megvalósításhoz. Machiavellista módon úgy gondoljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Pedig az előző kis tanmese is, de még inkább az Úr szava figyelmeztet, hogy a jószándékot, a segítő cselekedetet sokszor azért nem követi eredmény, mert rossz a próbálkozás módja. Az erő, a hatalom az erőszaknak a nyelve, amely zsigeri ellenállást vált ki. Kivel ne esett volna már meg, hogy annyira rá akartak tukmálni valamilyen árut, hogy már kellemetlennek éreztük a rámenősséget. Így az erőszakos tukmálás kontraproduktív lett, mert a vásárlás helyett inkább menekülőre fogtuk.
Lehet nekünk bármilyen csodálatos, a másik életét megkönnyítő, akár életmentő üzenetünk, nem fog átmenni, ha erőszakos a fellépésünk, mert akarata ellenére senkit sem lehet üdvözíteni. Ahogy a történetben a Nap, úgy a Szentlélek és az általa átjárt ember is a szeretet nyelvét alkalmazza terve megvalósításához a segítségnyújtásban, az életmentésben. S lám, a szeretet eléri azt, amit az erőszaknak nem sikerült. Hatására önként döbben rá és teszi meg a helyes lépéseket az, akin segíteni szeretnénk. Nem erővel, nem hatalommal ér célt sem az Isten szava, sem a mi missziós próbálkozásunk, hanem az Isten Lelkének vezetésével.

Pálfi Zsuzsanna
református lelkész